Ezeket a könyveket megörökölhettük nagymamánktól, anyukánktól, rálelhettünk valamelyik antikvárium mélyén, kaphattuk ajándékba vagy akár vásárolhattuk mi magunk is. Olyan segítségeket, információkat olvasgathatunk bennünk, amiket egész kötős életünk folyamán hasznosíthatunk és általuk profitálhatunk belőlük. Természetesen több fajtája létezik a kötőkönyveknek, de alapban mindegyik azt igyekszik átadni olvasójuknak, ami a lényeg, ami arról szól, hogy hogy kössünk, hogy váljunk egyre ügyesebbé, gyakorlottabbá. Mik azok az aprócska, nüánsznyi segítségek, mankók, amiknek elsajátításával szinte biztosan profikká, de legalábbis nagyon ügyesekké válhatunk. A kötés egyfajta csoda, és aki műveli ezt a kézimunkát, az mindegyik elkészült darabját szinte saját gyermekének tekinti, és inkább vesz egy új, nagyobb szekrényt, csak hogy elférjenek a saját készítésű darabok. Biztosan akadnak olyan kész darabok, amik ténylegesen csak a szekrénynek készültek, mert csupán csak egy fajta kihívásként éltük meg az elkészítésüket és át akartuk élni általa a teremtés csodáját. A kötőkönyvek arra is kiválóak, hogy mindig, újra ás újra mi magunk is tanulhassunk belőle, illetve átgondolva a már kész mintát, újjá varázsolhassuk őket. Óvatosan kell bánni azzal a ténnyel, hogy bárkinek is kölcsön adjuk, hiszen a kötés maga ragályossá is válhat, és nem biztos, hogy valaha is visszakapjuk. Okosabb ötlet inkább az, hogy akiről feltételezzük, hogy van affinitása a kézi kötéshez, vagy rendszeresen dicséri a mi munkáinkat, illetve kéri, hogy kössünk neki is, ajándékozzuk meg egy szép kiadvánnyal. Így még inkább összehoz bennünket, mivel az első lépéseket mi magunk segítjük, és a későbbiekben együtt adhatjuk tovább a kötőkönyvből megtanultakat olyanoknak, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. A kézi kötés gyorsan válik szerelemmé és függőséget okoz. Egy igazán kötni szerető ember nem nézi az árakat, bármi áron megszerzi azt a fonalat, kelléket,amire munkájához igazán szüksége van.
A kötőkönyv
Minden kötni tudó és szerető ember polcának alap darabja kötelezően egy vagy akár több kötőkönyv kell, hogy legyen. Ha valaki még csak kicsit tud, akkor azért, ha valaki már nagyon, akkor pedig amiatt, hogy ha bármikor is eszébe jut egy minta, de már elfeledkezett arról, hogy hogy is kezdjen neki, akkor csak fel kell nyúlnia a polcra és levenni, máris kezében tarthatja az a tudást, amit a kötő könyveink tartalmaznak.